Nemrég olvastam egy kutatást arról, hogy azok, akik nem aktívak a Facebookon, vagy nem posztolnak naponta képeket magukról, s nem csekkolnak be minimum egy helyen napközben, szürkébbnek és magányosabbnak érzik magukat azoknál, mint akik ezt folyamatosan teszik. Őszintén szólva, eléggé felháborított ez az eredmény, s nem is értem, hogy lehet valaki olyan „butácska”, hogy ehhez méri, hogy ő mennyire színes egyéniség, vagy hogy mennyire társasági ember.
Ha megnézem a saját profilom, akkor én sem vagyok egy gyakran posztoló felhasználó, s ez mégsem jelenti azt, hogy én egy otthonülő, magányos lány lennék. Csupán arról van szó, hogy az élményeimet megtartom magamnak és a barátaimnak. Aki úgy gondolja, hogy ettől kevesebb lenne, akkor az vegye a kezébe a telefonját, s nézze meg, hány üzenetet küldött vagy kapott a barátaitól az elmúlt héten, hány barátja hívta fel őt vagy éppen ő hányukat hívta fel, s hány képet készített telefonjával az együtt töltött délutánokról, estékről. Ha ez kb a nullával lenne egyenlő, akkor valóban egy otthonülős emberről lehet szó (ami nem feltétlenül baj amúgy sem), de ha ezekből jó párat talál, s ezek mosolyt csalnak az ember arcára, akkor azt hiszem, nincs miért szürkébbnek vagy kevesebbnek éreznünk magunkat azoknál, akik igencsak aktívak a Facebookon. Hihetetlen, hogy mire képes a Facebook!!!