Nehéz kérdés meghatározni a digitális kor fogalmát. Vajon mitől lesz digitális egy világ? Attól, hogy egyre több gép és kütyü áraszt el bennünket? Vagy attól, hogy milliárd terabyte-nyi adatot halmozunk fel évről évre? Ki tudja. Ma már minden digitális, vagy ha nem, rettenetesen törekszünk rá, hogy az legyen.
Ha valami csodálatos és természetesen digitális gépezettel felkapnánk, majd lepottyantanánk egy ősemberből, egy ókori, ez középkori és egy viszonylag modern, mondjuk például XVIII. századi emberekből álló kis csapatot a mai világban, valószínűleg összeakadnának az áramkörök az agyukban. Hiszen jelen korunk felfoghatatlan futurisztikus világnak tűnik szinte már a kedves dédi mamáknak is, akik TV, DVD, WIFI és egyéb furcsa betűkombinációk nélkül láttak neki boldog életüknek. És tudjátok mit? Lehet, hogy még boldogabb is volt az Ő nyugodt világuk a miénknél.
Nem érkezett naponta 96 e-mailjük (amiből minimum 90 hírlevél vagy valamilyen reklám üzenet), nem kellett folyamatosan up-to-date-nek, elérhetőnek, vagy online lenniük, nem lógtak digitális köldökzsinóron a világon. Szimplán csak éltek, nyugodtan és békében, nem kellett megküzdeniük a bennünket nap mint nap maga alá temető információ áradattal.
Egy számomra fontos ember szerint a digitális, computerizált világ lesz az emberiség veszte... Mert az idősebb generáció már nem tud lépést tartani a fiatalok túlpörgetett, információéhes rohanásával, mégis kénytelenek digitális kor részeivé válni, különben kimaradnak, lemaradnak, végül pedig elfelejtődnek. Azonban szegény fejüket kapkodó cyber tanoncok ahelyett, hogy a rájuk bízott feladatot pontosan és szépen elvégeznék, kavarni kezdenek a bit-világban, mígnem az árral lendületesen sodródó digitális nemzedék ügyei totálisan követhetetlen katyvasszá válnak, legyen szó banki ügyletekről, biztosítás kötésről, vagy csupán egy egyszerű számla kiállításról.
A digitális korban aki nem ért hozzá azért, aki ért hozzá, amazért kap napi hat idegrohamot a szürke mindennapok folyamán és elgondolkozik: milyen jó volt a dédinek!
