Tegnap olvastam egy cikket Marc Prensky-től, aki szerint én digitális bennszülött vagyok. Ugyanúgy, ahogy a korosztályomban mindenki. Mi már egy új generáció vagyunk, akik számítógépen, tévén és mobiltelefonon nőttünk fel (jómagam például előbb játszottam számítógépen, mint írni, olvasni tudtam volna...). A cikk apró túlzással azt állítja, hogy mi már azt sem tudjuk, hogy mit jelent tárcsázni a telefonon. Megjegyzem én imádtam ezzel játszani kiskoromban. Lehet, hogy itt van a kutya elásva? Hogy én már csak játszottam ezzel? Valószínű. Vannak mellettünk a digitális bevándorlók (találó elnevezés, nem?), akik most tanulják azt a nyelvet, amit mi már anyanyelvként használunk. Mint minden kezdő nyelv tanuló, ők is akcentussal beszélnek, számunkra furcsa "szavakat" használnak és még furcsább mondatszerkezeteket raknak össze. Mindez tevékenységekre lefordítva például, ahogy a cikk mondja: kinyomtatják a dokumentumot ahhoz, hogy kijavítsák ahelyett, hogy a gépen rögtön megtennék ezt. Számunkra ez felfoghatatlan, illogikus, a környezetvédő bennszülöttek számára pedig egyenesen bűntett.

Dehát mondta nekik bárki, hogy ezt nem így kell? A bevándorlók igen nehéz helyzetben vannak, hiszen mi, bennszülöttek elvárjuk, hogy lépést tartsanak velünk, tudják azt, amit mi évekig észrevétlenül tanultunk és közben minimális segítséget adunk nekik. Mindent önállóan, autodidakta módon kell elsajátítaniuk. És ehhez bizony régi szokásuk szerint könyveket használnak. Számomra, a totál bennszülött számára ez majdhogynem vicc kategórába esik, hiszen életemben talán egy digitális eszköz útmutatóját olvastam el, azt is csak azért, mert az első mobiltelefonomé volt és túl lelkes voltam, de persze már akkor kiröhögtek a társaim. Már akkor, a fiatalkoromban. Érzem ám, hogy ez a kijelentés elég mókás, hiszen 25 éves vagyok, a digitális bevándorlók számára fiatal versenyző. Azonban én úgy érzem, már annyi minden történt felgyorsult életemben, hogy máris szakaszokat tudok elkülöníteni. Most mondjam azt, hogy amikor még fiatalabb voltam? Nem, az bénán hangzik.

Mindegy is, a lényeg, hogy ez is példázza, felgyorsult az élet. Mi lépést tudunk ezzel tartani, jól bírjuk, hogy rövidebb idő alatt többet élünk meg, mint eddig bármikor (én például hajlamos vagyok egy év alatt annyi mindent megélni, amit korábban 2-3 év alatt tapasztaltak), azonban szegény bevándorlók csak kapkodják a fejüket, kétségbeesetten lapozgatják a szótárukat és úgy ahogy tőlük telik, igyekeznek érthetően beszélni. Persze mi halljuk az akcentusukat, mégsem javítjuk ki, csak legyintünk, hogy egy újabb hülyeség, mindegy, úgysem értené. De kérdem én, mi lesz, ha végleg lemaradnak, mégis tovább próbálkoznak és belekontárkodnak valami fontos dologba? Káosz...